Balti-skandináv stoppos út 1. nap

Az egész utazás igazából 1 hónapja kezdődött, amikor egy kicsit hirtelen felindulásból, de a legkevésbé sem indokolatlan döntést hoztam meg azzal, hogy felmondtam. Ennek a részleteibe nem mennék bele, mert igazából nem ezért írom ezt a blogposztot, ez a döntés mindössze megadta a lehetőséget arra, hogy fogjam magam és tegyek egy 2 hetes utazást a nyár elején. A kiindulási pont Riga, Lettország fővárosa, a cél pedig Stockholm ahonnan 26-án reggel fogok majd hazarepülni. Rövid bevezetésnek azt gondolom ennyi elég is lesz most.

Június 11.

Ha szigorúan vesszük az utazás részét a sztorinak, akkor az már tegnap elkezdődött Bécsben, amikor kiutaztam apámékhoz, hogy majd onnan repüljek Rigába. Egyszerűen azért mert sokkal olcsóbb onnan a jegy, plusz így meg is tudom őket látogatni. Mindegy, próbálok a tárgyra térni.

Szóval ma reggel apám kivitt a reptérre, mesélt kicsit az ő stoppos kalandjairól, amikor Finnországban volt epret szedni 33 éve, amivel akkor magyar szinten rommá tudta keresni magát. A reptéren jött az az izgalmas rész, hogy valahogy meg kellett oldanom, hogy a bőven nem kézipoggyász méretű túratáskám felvigyem a repülőre ingyen. Íme a tipp:

Vegyél bármit a duty freeben és kérj hozzá zacskót. Mondjuk egy zacskó tökmagnál legyen nagyobb, pl. üveg bor.

Pakolj bele a cuccaidból, amennyit nem szégyellsz és nem látszik ki.

Amikor a beszállókártyát és az útlevelet ellenőrzik, akkor ne vedd a hátadra a táskát hanem vedd kézbe és mellé, fölé a zacskót, így csak az látszik hogy van a kezedben valamilyen méretű táska és egy duty freeben vett szatyor.

Siker.

Azt persze nem árt hozzátenni, hogy a jegyeket ellenőrző nő full egyedül volt és full le is szarta az egészet. Szerintem egy sílécet is be tudtam volna vinni a fedélzetre.

Maga a repülés semmi extra, unalmas kényelmetlen fapados repülés. Ennyi pénzért igazából nem jogos ha nekiállok sírni. Ja, mondjuk az Utas és holdvilágot lehet nem kellett volna a repülőn hagyni. Mindegy, már egyszer elolvastam.

Rigába majdnem 2 óra az út, és amikor megérkeztem lepődtem meg, hogy már 2 óra van és nem csak 1, és ekkor realizáltam, hogy akkor bizony másik időzónába léptünk át. Ami amúgy rendben van, csak erre én pont nem számoltam, meglepett egy kicsit.

A reptérről egy kb fél órás buszozás vitt a városba, ezt 2 euróért vesztegették. Bezzeg otthon a 100E már 2200 forint. Mindegy.

A nemzeti könyvtárnál szálltam le a buszról, séta át a Daugava folyón és az ember már kb. bent is van a belvárosban. Riga belvárosa Budapesthez képest egy kisváros hangulatát hozza, de azért megvannak a tipik turistáknak szánt helyek. A folyónak van egy kanális jellegű mellékága, amit jobb napjaimon túlzás nélkül át tudnék köpni. Körülötte mind a két partján park és sétány, a vízben pedig kis sétahajók, csónakok és vízibiciklik.

Miután egy bő 40 perc alatt végigjártam ezt bementem még egy boltba és elindultam a Couchsurfös szállásadóm lakásához. A boltról röviden annyit, hogy volt egy elég méretes vodkapult, ahol kb. 50 különböző vodkát árultak. Meg cukorkapult is.

Helyi idő szerint fél 5-kor érkeztem meg a szállásadómhoz. Elga 32 éves lett lány és van egy kutyája akinek a neve Buci, vagy legalább én így értettem. Ettől még nem 100%, de ha Jules Verne lehetett Verne Gyula akkor ez a kutya is lehet Buci. Buci egy az egyben úgy néz ki, mint Feri barátomék volt kutyája. Mindezt bizonyítja, hogy miután elküldtem nekik a kutyáról a képet a lányuk azt mondta, hogy a képen a Zokni kutya van. És a gyerekeknek meg ugye mindig igaza van. A kutyáról szerintem kb ennyit. Elga copywriterként dolgozott egy tech cégnél, de kb velem egyszerre ő is felmondott, szóval gyakorlatilag most ő is a munkanélküliek életét éli. Előtte volt újságíró is egy gyerekmagazinnál, és volt két szemesztert Erasmuson Svédországban. Miután megérkeztem én odaadtam az ajándékba hozott bort, ő meg csinált palacsintát. Utána ő mondta, hogy pihenne egyet én meg addig visszamentem a városba. Mivel úgy voltam vele, hogy vasárnap 6 óra van már ezért belefér a villamoson bliccelés is, jól kezdem ezt az utazást is. Igazából sokkal több nem történt a városban most sem, csak most 2 óra alatt néztem végig azt amit koradélután 45 perc alatt.

9-re értem vissza a szállásra, utána ettem még palacsintát és elvittük Bucit sétálni. Megnéztünk egy parkot és egy régi gyárépületet ami most inkább graffitiparadicsom, de művészeti alkotó hely is.

Ami már most nagyon fura nekem, hogy nagyon későn lesz sötét. Gyakorlatilag 10 körül kezd el szürkülni és 11-kor is még bőven lehet látni mindent. A rendes sötét olyan negyed 12 körül áll be. És ez majd csak rosszabb lesz idővel, ahogy északabbra utazom. Vagy nem biztos, hogy rossz, de mindenesetre szokatlan.

Ja, ami vicces sztori és mesélte, hogy Lettország nemrég bronzérmes lett a jégkorong világbajnokságon és ennek örömére hirtelen felindulásból a másnapot gyors munkaszüneti nappá nyilvánították. Nekünk mondjuk 2016-ban a foci EB-B egy sima csoportmeccsen elérte 2–0-ás győzelem is elég volt ahhoz, hogy megálljon a város. És az így volt rendben akkor. Na az az este hihetetlen csodálatos volt. Mindegy, elkalandoztam.

Most ennyit jutott eszembe, ennyire emlékeztem a mai napból. Holnap kezdődik a stoppolás része az útnak. Rigából Tallinnba szeretnék eljutni majd a kitartott hüvelykujjaim segítségével.

Lényegtelen adatok:

Napi költés: 28 euro

Napi lépésszám: 31705